Nem panaszkodhatok, elég szerencsés alkat vagyok. Mégis sokszor szerettem volna leadni pár kilót életemben.

Először 18 évesen próbáltam lefogyni, amikor abbahagytam a versenysportot és hirtelen felszaladt 9 kg. Aztán gyermekeim születése után. A terhességek alatt felszedett 18-20 kilóból csak 7 tartozott a babákhoz illetve a "csomagolásukhoz", a többit le kellett dolgozni. Abban az életkorban még elég volt hetente 3-4 alkalommal elmenni futni, vagy egy-egy órát otthon mozogni, és fél év alatt újra a verseny súlyomnál voltam.

A változókor a következő kritikus korszak. A legtöbb nőnél 10 kg körüli vagy akár több súlynövekedéssel jár. Nálam 45 és 50 között 12 kg rakódott le lassan, alattomosan, persze a kritikus területekre: csípőre, hasra, combra. Az ismerőseim nem bíztattak: "A te korodban már nem lehet lefogyni."

A finom ételeket - főleg az édességeket  - mindig is nagyon szerettem, ezért a koplalás, a fehérje porok és társaik számomra nem jelentenek vonzó alternatívát. Azt is hamar felismertem, hogy a drasztikus, egy-két hetes diéták gyors súlyvesztése után még gyorsabban még több felszalad. Tehát a tartós megoldás: lassan, okosan, jól megválasztott receptekkel és sok testmozgással fogyni, majd a helyes életmód folytatásával megtartani az elért álomsúlyt. Beleástam magam a témába, kipróbáltam néhány divatos módszert, amíg a számomra legmegfelelőbbre rátaláltam. Végül némi önfegyelemmel - de szenvedés nélkül - sikerült ismét megszabadulni az úszógumiktól. Nem egyedül, egy profi coach és egy fogyókúrás csoport támogatásával értem el a célomat. Nem két hét alatt, hét hónap alatt. Ez alatt rengeteget tanultam. Az elért súlyomat azóta tartom, pedig finomakat eszem és az édességekről sem kell lemondanom: minden hétvégén sütök valami finom süteményt vagy tortát.

Legjobb fogyókúrás tippjeimet és receptjeimet osztom meg veled ebben a blogban. Miért? Egyrészt magyarországi barátnőimnek szeretnék segíteni, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy táplálkozási tanácsadóra költsenek, másrészt saját magam miatt, hogy a saját motivációmat fenntartsam. Mivel időt és energiát szánok a receptek kikeresésére, elkészítésére, a kalóriák kiszámítására, az ételek szép tálalására és fotózására, sokkal intenzívebben, tudatosabban élem meg az evés örömét.

Mérlegelem, hogy miből mennyit eszem, mennyit mozgok és rendszeresen mérlegre állok magam is. Ezért lett a blog címe: mérlegelj!